|
Sivatag
Aug 18, 2009 22:57:15 GMT 1
Post by Nanja on Aug 18, 2009 22:57:15 GMT 1
Túl a dűnéken, a hatalmas sivatag, ahol elvétve vannak kisebb-nagyobb oázisok. A homokviharok gyakoriak, és több naposak is lehetnek.
|
|
|
Post by Aimi on Feb 4, 2010 23:25:36 GMT 1
Már jócskán elmúlt éjfél. Amerre csak láttok, mindenhol homokdűnék. Már órák teltek el azóta, hogy elindultatok a faluból, és a folyamatos utazástól lassan kezdtek elfáradni, egyre nehezebbnek érzitek a csomagjaitokat. -Akio. Ha részletesebben is érdekelnek a csillagképek, akkor majd édesapádat kérdezd meg róluk. Én úgy ahogy eltájékozódok velük, viszont a csillagképeket nem nagyon ismerem. Neki ilyen téren nagyobb tapasztalata van. -törte meg a régóta tartó csendet Aimi. Amikor észrevette, hogy a fiúk egy kissé lemaradtak, megállt, hogy megvárja őket. -Bírjátok még? Vagy megálljunk pihenni?
|
|
|
Post by Zen on Feb 4, 2010 23:34:53 GMT 1
A hosszú utazásba lassan kezdett Zen is kimerülni.Az idő későre járt és szemhéja kezdett lassan lecsukódni.Mikor Aimi újra megszólalt,feleszmélt és megrázta a fejét. Igazából Zen igenis élvezte a kiruccanást.Meglehetősen hideg volt ugyan,de a sivatag a sötétben mégis hordozott magában valami megfoghatatlan szépséget. Mélázásából Aimi zökkentette ki,amikor is az állapotukról kérdezte a srácokat.Zen barátságosan mosolyogva szólalt meg. -Én még egy darabig bírom.Te hogy vagy Akio? *kérdezte barátjához fordulva.
|
|
|
Post by Akio on Feb 4, 2010 23:42:43 GMT 1
A hosszú út fárasztóbb volt számára mint a többieknek de igyekezett nem kimutatni. -Jól... Ekkor ásított egy hatalmasat, felesleges volt de azért befejezte amit mondani akart. -...vagyok. Szerintem bírom ha kicsit lassabban haladunk. De meg ne álljunk, ahhoz hideg van. Mondta majd ivott egy kortyot és várta hogy továbbmennek e vagy sem. A ruha ujját orra-szája elé tartotta hogy a jéghideg levegő ne közvetlenül hatoljon, marjon bele a légútjába.
|
|
|
Post by Aimi on Feb 4, 2010 23:57:37 GMT 1
-Hmm... Rendben, akkor még menjünk. Nemsokára hajnalodik. Akkor addig hajrá! -biccentett a fiúknak, majd valamivel lassabban, de még mindig sietve tovább indult. Több mint egy órát haladtak így, amikor érezte, hogy a kis geninjei egyre jobban lemaradnak tőle. Úgy emlékezett, hogy a közelben kell valami sziklásabb résznek lennie, így aktiválta a Byakugant, majd miközben haladt, alkalmas pihenőhely után nézett. Úgy egy negyed óra múlva meg is találta, amit keresett, deaktiválta a Byakugant, és a sziklának dőlve várta, hogy felzárkózzon a csapat. ~Ahhoz képest, hogy reggel óta fent vannak, és nem is aludtak, egészen jól bírták. -Itt most letáborozunk. -intett a kezével a körülöttük lévő sziklák felé, majd leugrott, és elkezdett egy nagyobb, ferdén álló szikla alatt pakolászni. -Egyetek, igyatok, aztán alvás! Holnap még nagy út vár ránk... Vagyis még ma, miután aludtatok. -magyarázott, majd elővett egy pokrócot és néhány szendvicset, betakarózott, és nekilátott az evésnek. -Jó étvágyat!
|
|
|
Post by Zen on Feb 5, 2010 0:14:33 GMT 1
A srácok már igencsak elfáradtak az út során.Hiába viselkedtek keményen,mégiscsak gyerekek voltak,akiknek pihenésre volt szükségük.Mikor Aimi ezt látta,furcsán nézett körbe. ~Biztos az éjszakai szállásunkat keresi. *feltételezte.Ekkor azonban egy pillanatra meglátta azt,amit annak idején az éjszakában. ~Megint azok a fura szemek! *mondta magában.Arcára kiült a meglepetés,de igyekezett nem szóvá tenni.Amíg meg nem érkeztek a szállásukra,addig figyelte vezetőjüket. A szállás egy kisebb sziklás részen helyezkedett el.Aimi kiadta a parancsot a pihenőre.Zen ledobta táskáját az egyik szikla tövében és fáradtan lehuppant a földre. ~Végre...pihenő! ;D *gondolta magában,majd elővette ő is kulacsát és egy jó nagyot kortyolt bele.Utána előkotort néhány egészségesnek nem mondható ételt a viharvert hátizsákból és neki is látott.Időnként vetett egy-egy keserű pillantást a civilizáltabb kosztokra,de igyekezett nem rendszert csinálni ebből.
|
|
|
Post by Akio on Feb 5, 2010 0:21:12 GMT 1
Az utolsó kilómétereken néma csendben volt, szemeit is nehezére esett nyitva tartani. A z éjszakázás nem egy ilyen fiatal szervezetnek való. Ahogy elérték a pihenő helyet, helyet foglalt, lábait behúzta a nagy felsőruha alá. -Jó étvágyat. Mondta halkan fáradt hangon. Neki is kezdett az evésnek ám az első szendvics végére nem jutott el. Emelte szájához az ételt, pislogni akart de ahogy lehunyta szemeit azok nem nyíltak fel. Egy jó fél percig ülve aludt, leengedte kezét, végül lassan ledőlt oldalra, összehúzta magát. Halk szuszogásba kezdett.
|
|
|
Post by Aimi on Feb 5, 2010 0:31:35 GMT 1
Aimi gyorsan végzett az evéssel, majd Akio szendvicsét visszarakta a fiú táskájába. Kivett belőle egy kisebb pokrócot, majd a fiára terítette, aki már összegömbölyödve, békésen szunyókált. Végigsimított a gyerek fején, majd felmászott az egyik nagyobb szikla tetejére, onnan nézte a csillagokat, és az éjszakai sivatagot. Pihent, várt, hogy Zen is nyugovóra térjen. Nem is kellett soká várnia, így nem sokkal később ő is leugrott a fiúk mellé, és aludt. Alig 1-2 óra múlva a horizont elkezdett kivilágosodni, s hamarosan újra világos volt, az éjszakai hideget felváltotta a nagy hőség. Mire felébredtek, Aimi a nagy szikla tövében ül, az árnyékban, indulásra készen. Csak rátok vár.
|
|
|
Post by Zen on Feb 5, 2010 0:46:18 GMT 1
Zen épphogy észrevette,amikor Akio álomba merült a fáradtságtól.Zen kuncogott egy kicsikét a látvány miatt.Nevetni már nem volt ereje.Azonban amikor Aimi odament hozzá,elpakolta a szendvicseit és betakarta őt,egy kicsikét elszorult a szíve.A kezében lévő száraz kenyérdarabot visszarakta a táskájába,majd elővett egy foltozott,itt-ott elszakadt pokrócot,hogy betakarja vele magát.Direkt elfordult Akio és Aimi felől.Aimi még valószínűleg egy darabig őrködhetett.Arra viszont Zen már nem emlékezett,hogy mégis meddig tehette ezt meg.Csakhamar ő is elszenderedett... Másnap reggel,mikor magához tért,a jounin már teljesen elkészülve várt rájuk.Zen kitörölte a csipákat a szemeiből és megpróbált felállni.Ez azonban nehezére esett,mivel lábaiban izomláz volt a hosszú út miatt.Mindenesetre összeszedte magát és a cuccait,csuklyáját ezúttal nem kötötte meg nyakánál,csupán magára húzta,majd némán jelezte,hogy ő indulásra készen áll.
|
|
|
Post by Akio on Feb 5, 2010 0:56:54 GMT 1
Nem sokkal Zen ébredése után 1 hatalmas korgás hallatszott. Akio lassan fel ült, törökülésben dörzsölgette a szemeit álmos fejjel, kissé kócos hajjal. Nyújtózott egyet és azzal a lendülettel megszabadult a meleg ruhától is. Gyorsan eltette a pokrócot és a ruhát is és elővette a szendvicse maradékát. Felállt, nyújtott egy kicsit és neki látott a szendvicsnek. Egy fejbiccentéssel jelezte hogy indulhatnak. Az út első pár percében elfogyasztotta a szendvics maradékát, ivott rá és felzárkózott a többiekhez. Néha néha beletúr hajába hogy a homokot nagyjából kiszedje belőle a homok nagy részét ami belement alvás közben, és ne egyen olyan unalmas a hosszú út. -Kb Mennyire van még?
|
|
|
Post by Aimi on Feb 5, 2010 1:06:35 GMT 1
-Lassan az út felénél járunk. a ma is ilyen jól bírjátok, mint tegnap, akkor holnap hajnalra odaérünk a városba. -magyarázta Aimi, miközben megrázta a kulacsát, majd ivott. -Hmm... a vízzel hogy álltok? Zen. Akio. Mennyi vizet hoztatok? És mennyi van még belőle? Remélem, eleget isztok, nem hiányzik, hogy kiszáradjatok. -mondta komolyan, majd szemügyre veszi a kulacsokat. -Ha gondoljátok, tehetünk egy kis kitérőt. Igaz, úgy néhány órával hosszabb az út, viszont akkor útba tudunk ejteni egy oázist is. Nos?
|
|
|
Post by Zen on Feb 5, 2010 8:59:23 GMT 1
Mikor már újra útra keltek,Zen lábaiból kezdett kimenni az izomláz,hogy újra mozgott.Azonban ahogy éppen egy újabb kortyot készült inni a kulacsából,tapasztalta,hogy az lassan teljesen kiürül.Megrázogatta,hogy legyen némi fogalma róla,mennyi tartaléka van még.Utána Aimihez fordult. ~Mint egy igazi tyúkanyó.Így nem csoda,hogy Akioból az lett,ami. *tűnődött magában,majd megszólalt. -Hát...az utcán a gyerek hozzászokik a nélkülözéshez,de szívem szerint nem bánom,ha kitérőt teszünk. Elvégre arról nem kaptunk tájékoztatást,hogy meddig maradunk távol. *válaszolta Aiminek,majd elrakta a kulacsát.
|
|
|
Post by Akio on Feb 5, 2010 13:47:25 GMT 1
-Én jól. Felelt majd a táskájában kezdett kutakodni és előhúzott még két kulacsot. -Csak ezek miatt tűnik nagynak a táska. ~És nehezebb a kelleténél. -Egyet tudok adni, ha eddig elég volt akkor a faluig csak kibírjuk. ~Bár eddig csak este haladtunk... Ha Zen elfogadja akkor át adja az egyik teli kulacsot, így valamivel azért gyorsabban is tud haladni mint eddig.
|
|
|
Post by Aimi on Feb 5, 2010 15:37:33 GMT 1
-Zen, félreérted a helyzetet. Ez most nem arról szól, hogy nélkülözni tudni kell. Ha nem vagy elég felkészült, akkor a másnap reggelt sem éred meg. Nincs víz, pár óra és szomjan halsz. Ennyi. Indulás. -zárta le a témát Aimi, majd útnak indult. Az elkövetkező 1-2 órában nem szólalt meg, csak néha-néha megállt, körbenézett, majd újra nekilendült. A nap már egész erősen tűzött, növény, szikla, vagy bármi, ami árnyékot adna, sehol. Egyre gyakrabban nyúltok a kulacsotok után, mégsem akar szűnni a szomjúság... Lassacskán azonban a távolban mint ha néhány fát látnátok... Sietősebbre veszitek a lépteiteket, ám akármennyire is próbálkoztok, csak nem akarnak közelebb kerülni azok a pálmafák...
|
|
|
Post by Zen on Feb 6, 2010 17:28:29 GMT 1
Zen nagy mosollyal az arcán fogadta el Akiotól az egyik kulacsot. -Köszi szépen! Rendes tőled! *köszönte meg tőle szokatlan illedelmességgel.Azonban mikor Aimi újfent kioktatta,rögtön eltűnt a mosoly az arcáról. -Igencsak nehéz úgy felkészülni,ha egy büdös szót nem közölnek a küldetésről... *morogta az orra alatt. Ahogy haladtak a tűző napon,az egyre inkább kezdte megviselni a shinobikat.Valóban,a sivatag nem volt vicces dolog.Zen igyekezett nem kimutatni a dolgot.Amikor azonban feltűnt a szemük előtt a pálmás liget,fellelkesült és újult erővel haladt tovább Aimi után.Az oázis azonban csaknem akart közelebb kerülni.Zen kezdett aggódni emiatt,ezért komoly arcot vágva felzárkózott a felnőtt mellé. -Elnézést Aimi-chan!Biztos,hogy jó irányba megyünk? *kérdezte érdeklődve.
|
|