|
|
Post by Nanja on Aug 18, 2009 22:26:27 GMT 1
Ezek az utcák, és mellékutcáik vezetnek el a falu bármely pontjára.
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 6, 2009 7:51:00 GMT 1
Szép nyári reggel volt.Vagy inkább délelőtt?Zen nem igazán tudta érzékelni az idő múlását,mióta nem kell akadémiára járnia.Most,hogy geninné avatták,legalább volt egy kis ideje arra is,hogy kényelmesen kialudja magát.Azonban a világ máshogy határozott... Az a kisebb,vastagabb függöny,melyet takarónak használt,mocorogni kezdett.A nap pont oda sütött,ahol Zen épp a fejét pihentette.Szemeit lassan kinyitotta és felkelt az "ágyában". ~Látom a későn kelés ma is elmarad. *gondolta.Álmosan megtörölte szemeit és körbetekintett maga körül. Szerény kis hajléka egy néhány magasabb ház között lévő alacsony lakás tetején volt.Kellőképpen el volt rejtve a kíváncsi szemek elől és megközelíteni sem volt egyszerű...már ha persze az ember átlagos.  |
|
|
|
Post by Zen on Sept 6, 2009 8:05:53 GMT 1
Zen kikászálódott a pokróca alól és elkezdte a napi készülődést.
Előkapott egy szakadt felsőt,egy folt-hátán-folt nadrágot és egy kis dobozkát,mely első látásra semmi különöset nem mutatott.Zen számára mégis egy igen fontos dolgot tartalmazott.
Zen kinyitotta a dobozt és magára vette fejpántját.Bal vállán hordta,mivel zavarta,hogyha homlokpántként kellett viselnie.
Ezek után a reggeli következett.Elvonult az egyik deszkákból összeeszkábált "szekrényhez",majd azt kinyitva mosolyogva bámult annak tartalmába.
~A reggeli tálalva! ;D
*gondolta,majd előszedett a szekrényből egy darab száraz kenyeret,hozzá pedig egy jobb napokat is látott húsdarabot.Zen egy csúnya fintort vágott hozzá,majd fogta a húsdarabot és rászórt némi sót.
~Kincset ér ez a kevés ízesítő. ^^
*miután elfogyasztotta lakomáját,becsukta a "kamrát",összeszedte fegyvereit és felnézett az egyik házra.
~No reszkess Világ!Mert itt jövök!
*majd azzal a lendülettel neki is iramodott lefelé a háztetőről.
/Folytatás: Gyakorlótér/
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 6, 2009 21:46:32 GMT 1
Szinte holtfáradt volt,mire hazaért.Nehezen mászott fel a kis kuckójába,mivel a karjaiban még mindig izomláz járt.Fáradt volt,olyannyira,hogy még az éhségéről is elfeledkezett.Felmászott a tetőre,majd hanyatt vágódott a pokrócán és azt a néhány vásznat,fadarabot és egyebeket nézegette,melyeket még ő rakott fel tető gyanánt sok évvel ezelőtt.
~Az a fiú...Egy koszos csavargó vagyok,egy szegény utcagyerek.Mégis...teljesen úgy kezelt,mint bárki mást.Sőt,mint egy vele egyenrangút.
*mondogatta magában.Oldalra fordult,majd magára húzta a takaróját.Őszinte mosollyal az arcán merült mély álomba.
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 7, 2009 19:18:46 GMT 1
Másnap Zen elég későn ébredt.A nap már jócskán rásütött a tetőre,ő pedig álmában lerúgta magáról a takaróját.Nagyot nyújtózott,majd mikor felkelt az "ágyából", gyomra hatalmasat kordult. -Oúú...Tegnap túl fáradt voltam a vacsihoz...  *belenézett aprócska éléstárába,majd kutatni kezdett benne. -Lássuk csak...ez a kenyér már legalább másfél hetes,az a sajt még annál is több,az a hús pedig...Hé!Gyere vissza,az az enyém! *kiáltotta,mikor egy azonosítatlan rágcsáló épp meglépett az utolsó darab hússal.Bosszúsan megvakarta a fejét. -Na jó,akkor szerezzünk reggelit! *szólt,majd azon nyomban hozzá is látott a felszerelés elkészítéséhez.Mikor készen állt,elhagyta otthonát és elindult a piac felé. /Folytatás: Boltok/ |
|
|
|
Post by tomita on Sept 8, 2009 21:32:35 GMT 1
Most hogy felvették az adataimat és bekerültem a fiatal használható ninja adatbázisba-ami kicsit sokáig húzódott-fáradtan sétáltam hazafelé hátamon a dobozzal ami most estére már marhára nehéznek tûnt,benne kedvenc társam...ööö
~tényleg,még nevet sem kapott,na majd holnap...
Szóval a kedvenc bábommal tartottunk hazafelé,tiszta volt az égbolt az udvarra bevilágított a hold,és örömmel gondoltam arra hogy végre belekezdhetek a nagy Sinobi életbe.
~de azt is majd csak holnap
Nem vágytam másra mint egy jó kiadós alvásra.
/folytatás: Lakóházak/
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 12, 2009 16:27:52 GMT 1
A nap már eltűnt a falunak biztonságot nyújtó falak mögött,mire Zen elérte úticélját.Ez a hely pedig nem volt más,mint egy koszos kis utca,távol a főúttól,a piactól,egészen majdnem a falaknál.Az egyik ház falánál pedig épp néhány kisgyerek játszott azzal az egyetlen ütött-kopott labdával,amit találtak nem olyan rég. Zen lemászott a háztetőről,majd a gyerekek felé indult. -Hé kölykök!Na ki van itt? ;D *a gyerekek mind felé fordultak.Arcukra sugárzó mosoly ült ki,ahogy Zent meglátták. '-ZEN! *kiáltották,majd egy emberként rohanták le a mit sem sejtő fiút. -Hé,srácok!Széttéptek!  *mondta,ahogy elözönlötték őt. |
|
|
|
Post by Zen on Sept 12, 2009 16:55:25 GMT 1
Miután Zen végre levegőt kapott és a gyerekek is elhalkultak,az egyik kisgyerek megszólalt. '-Zen,hoztál nekünk valamit?  *Zen hangosan elnevette magát. -Ejnye,fene a kis torkos beleteket!Hát...nem tudom,mennyire érdemlitek meg,de... *ekkor levette a válláról a tárolókat. -...hoztam nektek birkapörköltet! ;D *majd diadalmasan felemelte a levegőbe őket.A gyerekek ismét ujjongani kezdtek. "-...De csak az kap belőle,aki bejön,szépen megmosakodik és segít nekem megteríteni! *szólt egy idősebb,női hang az egyik ház felől.Több se kellett,a fiúk rögtön nekiiramodtak és bementek a házba.Zen ismét a vállára vette az ételhordókat és az anyuka felé ment. "-Zen,már megint bajba keveredsz mások miatt.Mi lesz így belőled? *kérdezte az asszony,Zen viszont csak vállat vont rá. -Ugyan,útközben beugrottam Jinhez és épp erre tévedtem útközben és nem bírtam megállni,hogy szó nélkül elmenjek a gyerekek mellett *az asszony mosolyogva rázta a fejét. "-Javíthatatlan vagy,fiatalember! *Zen nem szólt,csak az ablakon keresztül figyelte a gyerekek ügyködéseit. -A gyerekeknek szükségük van egy példaképre,akire felnézhetnek. *felelte,majd a zsebébe nyúlt és elővette a pénzeszacskót,amit Akiotól kapott.Belenyúlt,kivett belőle egy keveset,azt zsebre vágta. ~Ezt elteszem ínséges időkre...Mivel már nem csórhatok a piacról. *a maradékot az asszonynak adta. -Ezt maga a Kazekage küldi. És üzeni,hogy gondoskodik a népéről. Na de most mennem kell,utol kell érnem egy világos hajú egyént,mielőtt ő is éhen hal a lakáskulcsai nélkül Minden jót! *majd otthagyta a kis családot,mielőtt még az anyuka tovább kérdezősködött volna. ~Napi jó cselekedet letudva.Jöhet az újabb. /Folytatás: Kis erdőség/ |
|
|
|
Post by Zen on Sept 15, 2009 18:06:45 GMT 1
A sötétben már nem volt olyan egyszerű a tájékozódás ugyan,de Zen nem esett kétségbe.Most is megmászta a falakat,majd mikor fölért,körbenézett maga körül. -Hazajöttem! *mondta inkább csak magának,mivel rajta kívül senki nem lakott a "lakásában".Leült az egyik sarokba és levette fejpántját.Nézegette a falu emblémáját rajta.A holdfény épphogy megvilágította,így az vidáman csillogott Zen kezei között. ~Egy jobb élet...legalábbis ezt mondta az a ninja.De eddig csak az látom,hogy egyre jobban bonyolódik.És változik... *ekkor felnézett a tetőjén lévő kis lyukra.A Hold gyönyörűen mutatott a sok csillag között. Lassan felállt,elővette a kis dobozkáját,szépen összehajtotta és beletette a fejpántot.Lefeküdt a kis matracára és a pokrócát magára húzva aludt el. |
|
|
|
Post by Aimi on Sept 16, 2009 20:12:24 GMT 1
-Nyuf-nyuf-kun... -motyogta halkan, alig érthetően maga elé- Merre vagy... Megmentelek!
Háztetőről háztetőre haladt tovább, néha leugrott a földre, hogy aztán néhány háztömbbel arrébb újra fellépjen a falon, és a tetőn haladjon tovább. Már hosszú percek óta rótta a falut, s egészen eltávolodott a házuktól. Néha megállt, fülelt, üveges tekintettel körbekémlelt, majd folytatta útját. Míg egyszer csak...
Újra megállt, fülelt. A szemei hirtelen a hang irányába fordultak. Az egyik tető felől jött... Lassan, óvatosan közelítette meg, majd amikor közelebb ért... A csodálkozástól elkerekedtek a szemei, nem talált szavakat. Odatérdelt a kedvenc gyermekkori plüssnyuszija mellé, amit -igaz, nem úgy emlékezett, hogy emberi nagyságú lenne, de annyi baj legyen- kirángatott a rongyos pléd alól, és szorosan magához ölelte.
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 16, 2009 20:32:00 GMT 1
Zen már régen az igazak álmát aludta.Éppen egy fényűző kastély hálószobájában szemezgette a szőlőt,amikor hirtelen az idill megszakadt.Valaki kirángatta az "ágyából" és magához szorította.
Zen a meglepettségtől szóhoz sem jutott...már csak a hívatlan vendég formás keblei miatt sem,melyekhez az ő feje hozzásimult.Mikor végre teljesen magához tért,ellökte magától az idegent.
-Már elnézést hölgyem,de nem beszélhetnénk meg egy randit,mielőtt az éjszaka közepén rámtör a saját lakásomban?!
*kérdezte Zen,mikor kiszabadult.Ekkor vette igazából szemügyre az előtte álló hölgyet.Húszas éveiben járhatott,már amennyire a sötétben ezt meg tudta állapítani.Most már biztos volt benne,hogy nem álmodik.
|
|
|
|
Post by Aimi on Sept 16, 2009 20:41:37 GMT 1
Aimi teljesen ledöbbent, amikor kedvenc plüssnyuszija ellökte magától.
-De... De... Miért viselkedsz így? -kérdezte, miközben lassan könnyen gyűltek a szemébe.
-Annyira hiányoztál... -ölelte hirtelen újra magához a nyuszinak vélt Zent, ezúttal nem gyengéden, hanem sokkal erősebben szorította, hogy ne "szökhessen" meg újra.
~Nyuf-nyuf-kun... -mondta magában, s miközben tovább ölelte, a fejét simogatta.
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 16, 2009 20:55:55 GMT 1
Zen hamarosan ismét a szorítás legmélyén találta magát.Az ismeretlen nőszemély ezúttal olyan szorosan ölelte magához,hogy Zen alig kapott levegőt. -Oké-oké,én is nagyon örülök ön... *ekkor a szorítás még erősebb lett. -...akarom mondani neked! *fejezte be a mondatot.Ekkor már igencsak közelről szemlélhette meg vendége melleit. ~Ó te jó ég...Ez már a Mennyország!  De miért érzem úgy,hogy ennek rossz vége lesz? |
|
|
|
Post by Aimi on Sept 16, 2009 21:05:04 GMT 1
-Tényleg?! *.* -kérdezte Aimi felcsillanó tekintettel.
-De... De mondd, eddig hol voltál? Annyira hiányoztál. Egészen kis korom óta nem láttalak... Miért hagytál el? -kérdezte szomorúan, miközben még egy kicsit szorított az ölelésen, hogy kifejezze, mennyire hiányzott neki. Ám miután nem jött válasz, egy kissé eltávolodott.
-Nyuf-nyuf-kun... Nyuf-nyuf-kun... válaszolj! Miért?!
|
|
|
|
Post by Zen on Sept 16, 2009 21:13:20 GMT 1
Zen már kezdett kifogyni a levegőből,így a gyönyörű látvány ellenére hálásan kapkodta a levegőt,úgy nézett fel "fogvatartójára."
~Nyuf-nyuf-kun?Na jó...ez már tényleg nem jó!Sőt!NAGYON NEM JÓ!
-Ööö...Nyuf-nyuf-kun úgy gondolta,hogy már elég nagy vagy ahhoz,hogy tudj vigyázni magadra.És hidd el,nekem sokkal jobban fájt,mint neked ez az elválás!
*válaszolta,minden színészi tehetségét bevetve.
|
|
De miért érzem úgy,hogy ennek rossz vége lesz?